Tűzzel, vassal
„A zománcművészet eredendően egy több ezer éves ötvös technika. A fémmel összeolvadó, üveggé dermedő színezék rendkívül tartós. A Színek ereje, intenzitása alig változik. Amint az eszközök fejlődése a nagyobb munkákat is lehetővé tette, épületek kiegészítő, dekoráló elemeként is gyakran alkalmazták. A művészek fizikai erejüket is próbára téve, nagyméretű acéllemezekre dolgoznak, amelyeket magas hőfokon, gyári körülmények között, alagútkemencében égetnek ki.
A tűzzománc az utóbbi évtizedekben egyre erőteljesebben van jelen a kortárs ipar- és képzőművészetben. Művelői nemzetközi alkotótelepeken szerepelve, egyre nagyobb hírnevet szereznek a magyar zománcművészetnek.
A Szépháromban a tárlat látogatói e technika olyan ágával szembesülhetnek, ahol az alkotók a zománcot nem pusztán díszítésre, hanem önálló kifejezőeszközként alkalmazzák. Műveikben a zománcban rejlő újabb és végtelennek tűnő lehetőségeket kutatják. Képzőművészeti irányultságú zománcművészet ez, a kifejező erő, a gondolatok és érzelmek ébresztése kap hangsúlyt, és a művészek habitusának megfelelő sokszínűséggel mutatkozik meg.”
(Hernádi Paula és Pokorni Péter)
Kiállítók: Bessenyei Valéria, Czóbel Marianna, Gergely Judit, Hernádi Paula, Hollósy Katalin, Morvay László (1947–2004), Rácz Gábor, Végh Éva és Zsuffa Péter
A kiállítást Feledy Balázs, művészeti író nyitotta meg.
