Zárványélet

Kádár Katalin Zárványok című sorozatába körülbelül három tucat változatos színhangulatú és technikájú, főképp természeti képeket, alakzatokat megjelenítő festmény, grafika és kisplasztika tartozik. Az időtlenség és a megkövülő vagy éppen fagyottságukból kioldódó nyomok, emlékek mozdulatlan mozgalmasságának tapasztalata mégis összekapcsolja e műsorozat elemeit. „Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el. / Megőrizzük, ahogy a rég leégett / erdők virágporát a tómeder/ iszapja.” – írja Rakovszky Zsuzsa Kísértetek című versében. A változatos anyagban például fémben, kőben keletkező zárvány egy oda nem illő, más anyagdarabot őriz. Az ásványi zárványt magába foglaló kő később keletkezik, mint az általa őrzött zárvány. A proto- vagy bioplazmának nevezett sejtzárványokat élő és élettelen, a zárványt tartalmazó sejtet a külvilágtól való védekezésben segítő szerves és szervetlen anyagok (például kristályokat, olajcseppeket, gyantát) képviselhetik.

Kádár márvány-zárványra emlékeztető, sejtszerű „bioromantikus” (Kállai Ernő) organizmusai, lágy és finom körvonalú ősformái a megvalósulás, formai életre hívódás előtt álló pillanatot, vagy az elfeledettséget képviselhetnék.

Molnár Eszter, művészettörténész: Pörgő csigák az istenek kezében - részlet

Időzárványok - Élet és Irodalom, 2021. november 12.