Fényrétegek

2026. február 5. - március 27.
Krajcsovics Éva Munkácsy- és Palladium-díjas, Sebők Éva és Sóváradi Valéria Munkácsy-díjas fesőművészek kiállítása

Megnyitó: 2026. február 5. 18.00
Megnyitja: Faludy Judit művészettörténész

A fény alapvető feltétele és eszköze valamennyi látványból és látványra épülő művészetnek. Általa lehetséges a képi tartalmat, formát és gondolatot megragadni. Közös tárlatukon ez az evidens „eszköz” válik főszereplővé. Egyiküknél a fény és a hozzá tartozó árnyék drámai ütközetté alakul. Másikuknál a levegőben szétszóródó, tükröződő mesterséges és természetes fotonok törnek felénk, megmutatva magukat a konkrét téma helyett. Harmadikuknál a fény beragyogja és birtokba veszi a teret, aminek így misztikus és éteri súlyt, illetve súlytalanságot kölcsönöz.

A tárlat 2026. március 27-ig látogatható.

„Krajcsovics Éva festészete színeivel, színrétegeivel és az ezekből létrejövő képek lassú, határozott előhívásával és felmutatásával keresi és felismeri a festmény radikális eredetét, és képes visszatérni hozzá; azonban nemcsak visszatérni, de ennél az eredetnél, forrásnál elidőzni, ott lenni, intenzív odaadottsággal jelen pillanattá tenni az ottlétet, és képein felfénylést adni a festmény eredeti méltóságának. Festményei konzekvens, egységes világot teremtenek, amelynek folyamatosságát az esszenciális absztrakció, a visszafogott színhasználat és repetitív variációira épülő formavilág jellemez.”
Máthé Andrea - részlet A színek vonzása és az egyszerűség szabadsága című írásából

„A festészeti korszakok (a számos stílusjegy mellett) pusztán a fény ábrázolásának módjairól is felismerhetőek. A fény megragadásának, érzékeltetésének módszerei közül Sebők Éva az egymás melletti színek egymásra hatását használja. Fénylő, fényvisszaverő festéket, csillogó pigmentet, alumínium festéket, csillámporokat nem használ, mégis mozog, vibrál a kép. Munkái nem férnek bele egyértelműen régi fogalmaink körébe. Absztrakt, hiszen gyakran nem ismerhető fel a tárgya. Ugyanakkor valósághű is, amennyiben a rövid ideig fennálló éjszakai fények és a vakító fényben pompázó virágos mezők látványa mindannyiunk számára evidens. De ha nem, a művész megmutatja nekünk, hogyan vegyük észre.”
Muladi Brigitta - Új Művészet 2025. 03.

„Sóváradi Valéria kompozícióinak visszatérő motívumai az üres terek. Ezzel a magyar festészet jelentős hagyományához csatlakozik, amely visszavezethető Nagy Balogh János és Czimra Gyula enteriőrképeiig. Az üres terek témája festői eszköztelensége ellenére összetett egzisztenciális és emócionális jelentéssel bír, az elmúló jelenlét és a tapintható hiány képi metaforája. Ezek a terek mindig civilizált, urbánus emberléptékű belső terek. Meghatározó eleme a fragmentáltság,a többszörös kitakarások,töredékesen eltűnő tárgyi részletek egymásra rétegzése. Ezek rafinált elrendezésével hozza létre ezt a kifinomultképi egyensúlyt,amely a konkrét tárgyi látvány absztrakt ritmusára irányítja a figyelmet...”
Révész Emese művészettörténész