Szily Géza

„A Munkácsy-díjas képzőművész immár hat évtizedes pályája alatt mindvégig hű maradt eredendő művészi célkitűzéseihez.

Az Iparművészeti Főiskola elvégzése után több műfajban is kipróbálta magát, de igazi szenvedélyének, magas színvonalon művelt technikájának az akvarell bizonyult. A vízfestés hagyományos, könnyed, alla prima felfogásával ellentétben művei hosszan fejlesztett, egymáson áttűnő rétegekből szerkesztődő alkotások.

Kiindulópontjuk általában egyfajta emlék: a tolnai szülői ház, a mellette álló, azóta lebontott zsinagóga, templomok, tájak, szenvedő, megváltást remélő állatok. Körvonalaik bizonytalanok, álomszerűek, alkalmasak egy lazán csapongó asszociációs mező megnyitására. Az áttetsző, egymásba folyó, néha erőteljes, gyakran szinte érzéki színkontrasztokat előhívó rétegek gyakran különböző idősíkokhoz tartozó emléktartományokhoz kötődnek, lehetőséget adva a befogadónak egyfajta lebegő, csapongó „érzelmi utazásra”.

Akvarelljei és hasonló metódus alapján készült néhány nagyméretű festményei a figurativitás és az absztrakció közötti sávon elhelyezkedve álomszerű hatást keltenek, a rendkívül finomra hangolt színrétegek kalandozásra csábítanak.

Mindezek következtében Szily Géza alkotásai a kortárs magyar művészet legizgalmasabb, legbensőségesebb művei közé tartoznak...

A Magyar Vízfestők Társaságának alapítója, hosszú időn át elnöke, a hazai és nemzetközi szakmai biennálék sokszoros díjazottja.”